Ambrosía Chocolate

A csokoládé nagyon speciális anyagú –vagyis állagú – élelmiszer, mert szobahőmérsékleten még nem, de a kezünk kb. 30-32 fokos hőjében, de pláne a szánk kb. 36.3 Celsius fokos hőjében azonnal olvadni kezd, és ezzel egyidejűleg azonnal kioldódnak belőle azok az íz és illatanyagok, amik miatt újra és újra a csokievés „bűnébe" akarunk esni (egyébként csokit enni nemhogy nem bűn, de kifejezetten üdvözítő, erről majd később még írok).

A csokit ugyanúgy kell enni, mint ahogy egy jó, drága bort inni: falatonként ízlelgetni, forgatni a szánkban, szopogatni, majd amikor már teljesen szétolvadt, az esetleges szilárd feltétet-betétet megrágni, majd lenyelni az egészet. Aztán jöhet a következő falat.

A csokit a szánkba véve azonnal rágni kezdeni nem érdemes, mert elsősorban nem oldalt fogjuk érezni a domináns kellemes édes ízét és zamatait, hanem a nyelvünk tetején, illetve mindenhol érzünk valamit, egyszerre.
Ezért a csokit úgy kell enni, hogy harapsz vagy törsz egy darabot, a nyelvedre teszed, majd becsukod a szádat szépen, és a nyelveden is tartod, miközben a nyelvedet a szájpadlásodhoz nyomod – csokival együtt természetesen -, és súroló mozgást végzel.

Hát ez így leírva elég hülyén fest, de most gyorsan kapj elő valahonnan egy falat csokit, és próbáld ki!
Próbáld ki úgy is, hogy szopogatás – súroló mozgás – helyett megrágod, és utána próbálod szopogatni. Ég és föld lesz a különbség az ízhatásban, és az állaghatásban.

Ha így falatonként, szopogatva fogyasztod a csokit, rögtön kiderül az első falatnál, hogy melyik a jó  minőségű csoki, és melyik a borzalom minőség. Ez utóbbi az,  ami még épphogy elmegy az Élelmiszer Könyv szerint, de a csokoládénak nevezhető élelmiszerek minőségi előírásainak csak a legalját súrolja az illető csoki.

Ez a fogyasztási mód leginkább az étcsokiknál nyeri el jelentőségét. Az étcsoki az, amelyik magasabb hőfokon olvad, mint a tejcsoki, és ezért, ha az étcsokit megrágod, még az is előfordulhat, hogy úgy nyeled le, hogy meg sem olvadt, tehát semmilyen ízt, zamatot, aromát nem érzel ki belőle.

Magyarországon fele annyi az egy főre eső csokifogyasztás, mint Európa más országaiban, például azért is, mert nincs kultúrája a csokiból való falatozásnak. Megrágjuk, lenyeljük, kész. Hol itt az élvezet? (Meg azért is, amiről a következő cikkben szó lesz: a csokievést egészség elleni bűnös cselekedetnek véli a többség, holott ezzel nagy tévedésben vannak.)

Nekem hosszú évekig fogalmam sem volt, hogy mit lehet szeretni az étcsokiban, míg végre rá nem jöttem, hogy rosszul eszem! Ha elég jó a csokifogyasztási technikánk, azonnal étcsoki függővé tudunk válni, mert az valami fantasztikus ízélményt ad, míg a tejcsoki jobbára csak édes, amellett persze, hogy annak is van zamata. De az igazi zamatok, aromák és ízek leginkább az étcsokiban érvényesülnek, de ismétlem: csak akkor, ha jól esszük, vagyis SZOPOGATJUK!

TIPP: nagyon fontos a csoki alap hőfoka a fogyasztáskor. Ha hidegebb, mint 19-20 fok, akkor nagyon lassan indul meg a szánkban az olvadása, és a nyelvünkkel való súrolás sem éri el a kellő hatást azonnal. Ez rögtön a csokiélmény rovására megy, és türelmetlenségünkben azonnal a fogainkat hívjuk segítségül. Ezzel viszont nem segítünk a dolgon, csak rontunk rajta. Éppen ezért, ha meleg napokon hűtőben tartod a csokit, számolj vele, hogy a fogyasztása előtt fél órával érdemes kivenni, és hagyni, hogy felmelegedjen a szoba hőjére – vagy közel hozzá. Lehet, hogy megolvad picit, vagy puhává válik, ez ugyan a látványon és a tapintáson ronthat, de semmiképp nem ront az ízhatáson.

Ideális esetben a csoki 23-24 fokos, függően egyébként attól, hogy milyen kakaótartalommal bír. Minél magasabb a kakaótartalom, annál magasabb hőmérsékleten olvad, így az étcsoki lehet akár 26-28 celsius fokos is, míg a közkedvelt fehércsoki – nulla kakaó szárazanyag tartalommal – már 25 fokon is puha lehet.

A csoki olyan, mint a jó bor, egy kicsit érteni kell hozzá, hogy minden ízt és zamatot ki tudjunk élvezni, és akkor tényleg élvezet lesz, nemcsak egyszerű evés.

Kellemes csokiélményt!